A rendszerelemzés szakaszai E. P. Golubkov szerint
- A probléma megfogalmazása
- Feltárás
- Elemzés
- Előzetes ítéletalkotás
- Megerősítés
- Végső ítéletalkotás
- Az elfogadott döntés végrehajtása
A rendszerelemzés jellemzően iteratív közelítés útján halad a kívánt eredmények felé, és a következő szakaszokat (eljárásokat) foglalja magában.
1. A probléma megfogalmazása
Ez a szakasz magában foglalja a végső célok és a megoldandó kérdések körének meghatározását, azon feltételek elemzését, amelyek között a rendszer működik, valamint a rendszer működési feltételeire vonatkozó korlátozások megállapítását.
2. Feltárás
Meghatározzák, elemzik és összesítik a probléma megoldásához szükséges adatokat; tanulmányozzák az elemzett rendszer (probléma) szerkezetét; feltárják az összefüggéseket; és azonosítják a probléma megoldásának különböző lehetséges cselekvési irányait. Az előzetes problémaelemzés során törekedni kell a lehetséges megoldások lehető legátfogóbb körének feltárására.
Rendszerint a célok elérésére több különböző lehetőség létezik. Ebben az esetben a feltárás szakaszában ki kell választani azokat a lehetőségeket, amelyeket a további elemzési szakaszokban részletesen megvizsgálnak, kizárva a nyilvánvalóan irracionális cselekvési módokat. A rendszerelemzőknek, hogy elkerüljék a szűk szakági szemléletet, ismerniük kell a megoldandó probléma különböző megközelítéseit.
A tervezés és irányítás modern problémái összetettek, és megoldásuk megköveteli az őket befolyásoló kulcsfontosságú tényezők teljes körének figyelembevételét. A feladat egyszerűsítése az egyes elemek vizsgálatára, összefüggéseik elhanyagolása mellett, téves döntésekhez vezet. A legátfogóbb eredmények akkor várhatók, ha a rendszerelemzést végző kutatócsoportban legalább egy olyan szakértő is részt vesz, aki a problémát egészében is átfogóan érti.
Az első két szakasz a legkevésbé formalizálható. A tevékenység céljainak és az elérésükhöz vezető utaknak a meghatározásakor a legnagyobb mértékben a kreatív gondolkodásra, a korábbi munkatapasztalatra és a rendszerelemzést végző, illetve a döntést hozó szakértők intuíciójára kell támaszkodni.
3. Elemzés
Ez a szakasz magában foglalja a modellek felépítését, az eredményességi kritériumok kiválasztását és alkalmazásukat az egyik vagy másik cselekvési irány kiválasztásának következményeinek előrejelzésére, valamint a különböző megoldási lehetőségek összehasonlítását e következmények szempontjából. Mivel a modelleket a paraméterek meghatározott változási tartományára építik fel, az eredmények elemzését ezen a tartományon belül kell végezni.
A gazdasági-matematikai módszerek és modellek nagy lehetőségekkel rendelkeznek; azonban nem szabad elfelejteni, hogy a rendszerelemzés informális módszereivel együtt kell alkalmazni őket, különben a probléma olyan mértékben egyszerűsödhet, vagy akár torzulhat is, hogy elveszti gyakorlati értékét. Egyes problémák csak informális technikákkal oldhatók meg.
A felmerült problémák megoldására szolgáló különböző lehetőségek összehasonlító elemzésének eredményeként ajánlásokat dolgoznak ki a döntéshozó számára. Ez lényegében a rendszerelemzés produktuma. A rendszerelemzési folyamat áttekintése azonban nem lenne teljes az ajánlásainak gyakorlati megvalósításához vezető további szakaszok rövid ismertetése nélkül.
4–5. Előzetes ítéletalkotás és az elfogadott döntések megerősítése
A rendszerelemzés második és harmadik szakaszában nyert adatok, valamint minden egyéb rendelkezésre álló információ alapján kiválasztják a célok eléréséhez vezető legjobb utakat, és kidolgozzák a cselekvési irányra vonatkozó következtetéseket és ajánlásokat. Amint fentebb megjegyeztük, az egyik vagy másik megoldási lehetőség kiválasztásakor a döntéshozó olyan további tényezőket is figyelembe vehet, amelyek a rendszerelemzők számára ismeretlenek.
6. Végső ítéletalkotás (a legjobb megoldási lehetőség végső kiválasztása)
Ez az elemzés negyedik szakaszában kapott eredmények kísérleti ellenőrzése alapján történik.
7. Az elfogadott döntés végrehajtása
Az elfogadott döntést közlik a végrehajtásért felelősökkel, megszervezik a végrehajtást és az ellenőrzést, és szükség esetén korrekciókat végeznek a döntésen.
Bármely elemzés valamilyen mértékben magában foglalja ezt a hét szakaszt. Az első szakaszt a döntéshozó és a döntést előkészítők (rendszerelemzők) közösen végzik. A feltárás és az elemzés szakaszait a rendszerelemzők végzik el. A rendszerelemzés negyedik és hatodik szakaszát jellemzően a döntéshozó vezető végzi, míg az ötödiket az elemzők végezhetik szimuláció útján, vagy egyáltalán nem is végzik el.
A fentiek a szakaszok közötti meglehetősen éles elhatárolást mutatják. A gyakorlatban ilyen éles elhatárolás ritkán létezik, mivel a szakaszok valamilyen mértékben párhuzamosan zajlanak. A rendszerelemzés szakaszainak leírt sorrendje általában nem korlátozódik egyetlen iterációra. Ritkán fordul elő, hogy egy problémát az első próbálkozásra megoldjanak. Az elemzés bármely szakaszából lehetséges a visszatérés a korábbi szakaszokhoz. A rendszerelemzés így iteratív folyamat. Ezért az elemzés során rugalmasnak kell lenni, újra kell értékelni az eredményeket, és bizonyos esetekben felül kell vizsgálni az elemzésbe eredetileg beépített elképzeléseket. Az eredmények ilyen újbóli értékelését nem szabad elveszett erőfeszítésnek tekinteni. Természetesen a célok, utak és eszközök állandó változtatása elfogadhatatlan, mivel akadályozza a világos irányvételt. De ugyanilyen veszélyes az a törekvés, hogy egy adott problémát a valós események menetének ellenére próbáljunk megoldani.