A rendszer definíciói

E fogalomnak több tucat definíciója létezik. A rendszer fogalmának meghatározása nemcsak formájában, hanem tartalmában is megváltozott.

A rendszer:

• egymással kölcsönhatásban álló komponensek komplexuma (L. von Bertalanffy).
• elemek halmaza, amelyek egymással és a környezettel meghatározott viszonyban állnak (L. von Bertalanffy).
• egész, amely sok részből áll; attribútumok együttese (C. Cherry).
• egymással összekapcsolt elemek halmaza, amely a környezettől elkülönül, és egészként hat kölcsön vele (F. I. Peregudov, F. P. Tarasenko).
• dolgok elrendezése, halmaza vagy gyűjteménye, amelyek úgy kapcsolódnak vagy viszonyulnak egymáshoz, hogy együtt bizonyos egységet, egészet alkotnak; fizikai komponensek olyan elrendezése, amelyek úgy kapcsolódnak vagy viszonyulnak egymáshoz, hogy egységes egészet alkotnak vagy annak megfelelően működnek (Distefano).
• egymással kölcsönhatásban álló elemek kombinációja, amelyet egy vagy több megfogalmazott cél elérésére szerveztek (ISO/IEC 15288).
• funkcionális elemek és köztük lévő viszonyok véges halmaza, amely a környezetétől egy meghatározott cél szerint, meghatározott időintervallumon belül különül el (V. N. Szagatovszkij).
• a szubjektum (kutató, megfigyelő) tudatában tükröződő kép a kutatás és megismerés feladatában szereplő objektumok tulajdonságairól és kapcsolatairól (Ju. I. Csernyak).
• egy A objektumon egy integratív tulajdonság (minőség) szerint definiált S rendszer olyan elemek halmaza, amelyek olyan viszonyokban állnak egymással, hogy létrehozzák az adott integratív tulajdonságot (E. B. Agoskova, B. V. Ahlibinyinszkij).
• integrált és rendszeresen kölcsönhatásban álló vagy egymástól függő elemek gyűjteménye, amelyet meghatározott célok elérésére hoztak létre, ahol az elemek közötti kapcsolatok meghatározottak és stabilak, és a rendszer összteljesítménye vagy funkcionalitása meghaladja elemei egyszerű összegét (PMBOK).
• eszköz, amely egy vagy több bemenetet fogad, és egy vagy több kimenetet generál (Drenick).
• eszköz, folyamat vagy séma, amely valamilyen előírás szerint viselkedik; a rendszer funkciója abban áll, hogy időben információt és/vagy energiát és/vagy anyagot dolgoz fel, hogy információt és/vagy energiát és/vagy anyagot hozzon létre (D. Ellis, F. Ludwig).
• matematikai absztrakció, amely egy dinamikus jelenség modelljéül szolgál (H. Freeman).
• egymással kölcsönhatásban álló elemek integrált gyűjteménye, amelyet egy előre meghatározott funkció együttműködésen alapuló ellátására terveztek (R. Gibson).
• objektumok halmaza az objektumok közötti, illetve azok attribútumai közötti viszonyokkal együtt (A. Hall, R. Fagen).
• élő vagy élettelen entitások vagy dolgok gyűjteménye, amely meghatározott bemeneteket fogad, és rájuk hatva meghatározott kimeneteket hoz létre, azzal a céllal, hogy a bemenetek és kimenetek bizonyos függvényeit maximalizálja (R. Kershner).
• térben és időben határolt terület, amelyben az alkotórészek funkcionális viszonyok révén kapcsolódnak egymáshoz (J. Miller).
• matematikai szempontból a világ egy olyan része, amely bármely adott időpontban leírható úgy, hogy meghatározott értékeket rendelünk egy adott változóhalmazhoz; nem egyszerűen egységek (részecskék, egyedek) gyűjteménye, ahol az egyes egységeket rájuk ható okozati törvények irányítják, hanem az e egységek közötti viszonyok összessége. Minél szorosabban összekapcsolódnak ezek a viszonyok, annál organizáltabb az általuk létrehozott rendszer (A. Rapoport).
• cselekvések (funkciók) halmaza, amelyeket időben és térben a döntéshozatal és a viselkedés értékelésének gyakorlati feladatai, azaz az irányítás feladatai kapcsolnak össze (S. Sengupta, R. Ackoff).
• legalább két különböző fogalom megjelölésére használt kifejezés: egy szabályos vagy rendezett elrendezés, amely egymással összekapcsolt és egészként ható elemekből vagy részekből áll; egy elemek (részek) csoportja vagy gyűjteménye, amely valamely művelet elvégzéséhez szükséges (A. Wilson, M. Wilson).
• legalább két elemet tartalmazó nem üres elemhalmaz, amelynek elemei meghatározott viszonyokban és kapcsolatokban állnak egymással (G. Kroeber).
• absztrakt rendszer, vagy egyszerűen rendszer, amely a rendszer komponenseit alkotó absztrakt objektumok részlegesen összekapcsolt halmaza. A rendszer komponensei orientáltak vagy nem orientáltak lehetnek; számuk véges vagy végtelen lehet; mindegyiket véges vagy végtelen számú alapváltozó definiálhatja (L. Zadeh, C. Desoer).
• összekapcsolt, ható elemek halmaza (O. Lange).
• a tevékenység eloszlásának bármely olyan formája egy láncban, amelyet valamely megfigyelő szabályosnak észlel (G. Pask).
• egyfajta vagy másfajta egymással összefüggő komponensek halmaza, amelyet jól meghatározott tulajdonságokkal bíró viszonyok rendeznek; ezt a halmazt egység jellemzi, amely integrális tulajdonságaiban és funkcióiban fejeződik ki (V. Sz. Tyuhtin).
• egy halmaz elemei közötti viszonyok és kapcsolatok sokfélesége, amely integrális egységet alkot. Célszerű a rendszert olyan organizált halmazként érteni, amely integrális egységet képez (A. D. Urszul).
• szelektíven bevont komponensek komplexuma, amelyben a komponensek kölcsönhatása és összefüggése egy célirányos, hasznos eredmény elérésére irányuló kölcsönös elősegítés jellegét veszi fel (P. K. Anohin).
• valós vagy elképzelt elemek gyűjteménye, amely bármilyen módon megkülönböztethető a világ többi részétől. Ez a gyűjtemény rendszer, ha: az elemek közötti kapcsolatok meghatározottak; minden elemet belsőleg oszthatatlannak tekintünk; a rendszer egészként hat kölcsön a rajta kívüli világgal; ha időben fejlődik, a gyűjtemény akkor tekinthető egy rendszernek, ha egy-egyértékű megfeleltetés hozható létre elemei között a különböző időpillanatokban. A megfeleltetésnek egyértékűnek kell lennie, nem kölcsönösen egyértékűnek. Az időbeli rendezettség nem szükséges attribútum; ahol elágazás történik, a egész tekinthető egy rendszernek, vagy a rendszeren belül alrendszerek különíthetők el (L. A. Blumenfeld).
• objektumok halmaza, amelyeken egy előre meghatározott, rögzített tulajdonságokkal bíró viszony érvényesül. A duális definíció: a rendszer olyan objektumok halmaza, amelyek előre meghatározott tulajdonságokkal rendelkeznek, rögzített viszonyokkal egymás között (A. I. Ujomov).