Elmondható, hogy az operációkutatás a tudományos módszert alkalmazza a funkcionális rendszerekhez kapcsolódó jelenségek tanulmányozására és magyarázatára, mivel e tudományágon belül a valós világ jelenségeinek egy sajátos körét vizsgálják. Az ilyen rendszerek gyakran embereket és mechanizmusokat foglalnak magukban, amelyek valós körülmények között működnek, ahol a „mechanizmus” szót kellően általános értelemben használjuk ahhoz, hogy minden esetet magában foglaljon — a nevükről közismert mechanikus berendezésektől kezdve egészen a megállapított szabályok szerint működő, összetett társadalmi struktúrákig.
Az operációkutatás néven ismert tudományág megfigyeli a funkcionális rendszerekhez kapcsolódó valós jelenségeket, elméleteket dolgoz ki (amelyeket sok kutató modelleknek nevez) e jelenségek magyarázatára, ezen elméletek segítségével írja le, mi történik a körülmények megváltozásakor, majd az előrejelzéseket új megfigyelésekkel ellenőrzi.
Az operációkutatás tehát tudomány, mivel a tudományos módszert alkalmazza a releváns ismeretek megszerzésére, és vizsgálatának tárgyában különbözik a többi tudománytól. A funkcionális rendszerekhez kapcsolódó jelenségeket olyan módon vizsgálja, ahogyan azt más tudományok ritkán teszik.
Az operációkutatás mint tudományág kialakulását fontos gyakorlati problémák megoldásának sürgető igénye hívta életre. Kialakulása és fejlődése során a megfelelő kutatásokat végző tudósok nemcsak egy új tudományos irányzat alapjait rakták le, hanem eredményeiket a gyakorlati problémamegoldásra is alkalmazták. Fennállásának második és harmadik évtizedében az operációkutatási csoportok száma nőtt, és tevékenységi területeik is sokrétűbbé váltak. A kutatási és gyakorlati munka szoros kapcsolata azonban a tudományág jellemző vonása maradt: az „operációkutatás” kifejezés pontosan ezt az elválaszthatatlanságot hangsúlyozza. Az operációkutatás tehát magában foglalja mind a rendszerek tudományos vizsgálatát, mind az ilyen vizsgálatok eredményeinek gyakorlati megvalósítására irányuló megfelelő műszaki tevékenységeket.
Az operációkutatás e alkalmazott aspektusai azonban nem csupán az elmélet alkalmazásával szerzett ismeretek egyszerű felhasználását jelentik, hanem kreatív elemet is igényelnek (a munka kívánt irányba terelését), valamint szakmai jártasságot és gyakorlati tervezési szakértelmet is (a szükséges feladatok teljesítésére vagy fontos problémák megoldására irányulóan). Emellett fontos az eredmények megvalósításának biztosítása is.