Rendszerszemléletű holizmus
Rendszerszemléletű holizmus — olyan világnézeti és módszertani megközelítés, amely a teljességelvéből indul ki: a rendszert egységes egészként kezeli, amely olyan tulajdonságokkal rendelkezik, amelyek nem vezethetők vissza elemei tulajdonságainak összegére. A rendszerelemzésben a holizmus alapvető kiindulópontként szolgál a komplex objektumok és folyamatok természetének értelmezésekor.
A fogalom lényege
A rendszerszemléletű holizmus az egész elsőbbségét hirdeti a részekkel szemben. A redukcionizmussal ellentétben, amely az egyes összetevők elemzésére összpontosít, a holizmus az organizációra, a struktúrára és az összefüggésekre helyezi a hangsúlyt, amelyek meghatározzák a rendszer viselkedését.
Alapvető tételek:
- az egész olyan tulajdonságokkal rendelkezik, amelyek az egyes részekre nem jellemzők (lásd: Emergencia);
- a rendszer viselkedését nem csupán az elemek tulajdonságai, hanem azok kölcsönhatásának struktúrája is meghatározza;
- a rendszer megértéséhez a teljességi és hierarchiai szinten végzett elemzés szükséges.
A holizmus és a rendszerszemlélet
A rendszerszemlélet a vizsgált objektumok holisztikus felfogására támaszkodik. Ennek keretében:
- az elemzés a rendszer viselkedését meghatározó kapcsolatok és struktúrák feltárására irányul;
- figyelmet fordítanak a rendszer és a környezet kölcsönhatására, valamint a belső koordinációs mechanizmusra;
- olyan módszereket alkalmaznak, amelyek modellezés és hierarchizálás révén képesek a teljességet átfogni.
A holizmus a rendszerelméletben
A rendszerelméletben a holizmus a következő fogalmakon keresztül valósul meg:
- Rendszer-teljességi;
- A szervezeti szintek hierarchiája;
- A rendszer határai mint az egész lehatárolásának eszköze;
- Funkció és Cél mint rendszeralkotó szempontok.
A rendszerszemléletű holizmus annak szükségességét alapozza meg, hogy ne csupán az elemeket és kapcsolatokat, hanem a rendszeri organizációt is figyelembe vegyük mint minőségileg önálló valóságot.
Módszertani következmények
A rendszerszemléletű holizmus elfogadása magában foglalja:
- az összetevők izolált vizsgálatának elvetését a struktúra figyelembevétele nélkül;
- a kölcsönhatásokat és emergáns tulajdonságokat tükröző modellek alkalmazását;
- az adatok integrálását a leírás különböző szintjeiről — a résztől az egész felé és vissza;
- az interdiszciplináris megközelítés és a rendszergondolkodás szükségességét.
Kapcsolat más fogalmakkal
- Rendszer
- Rendszerszerűség
- Rendszer-teljességi
- Emergencia
- Rendszerszemlélet
- Rendszerelmélet
- Hierarchia
- A rendszer határai