Rendszerszemléletű gondolkodás

From Systems analysis Wiki
Jump to navigation Jump to search

Rendszerszemléletű gondolkodás — összetett problémák elemzésének és megoldásának holisztikus megközelítése, amely az objektumot rendszerként értelmezi: egymással és a környezettel kölcsönhatásban lévő, egységes egészet alkotó, rendezett elemkomplexumként.

Meghatározás

A rendszerszemléletű gondolkodás az a képesség, amellyel nem az egyes részeket, hanem azok összefüggéseit és dinamikáját modellezzük és értjük meg az egységes struktúrán belül, figyelembe véve az emergencia jelenségét és előre jelezve a változások következményeit.

Elméleti alapok

  • Általános rendszerelmélet (L. von Bertalanffy) – metateoretikus keret, amely a rendszerek működésének egyetemes törvényszerűségeit és hierarchiáját tárja fel.[1]
  • Kibernetika (N. Wiener) – a visszacsatolás és a rendszerek önszabályozásának tudománya, bevezeti a homeosztázis fogalmát.
  • A szükséges változatosság elve (W. R. Ashby) – egy rendszer csak akkor képes kezelni a külső hatásokat, ha belső állapotainak változatossága legalább akkora, mint a külső hatásoké.
  • Rendszerdinamika (J. Forrester) – készletek és folyamatok modellezése késések és visszacsatolások figyelembevételével.
  • „Puha" rendszerek módszertana (P. Checkland) – szociális és szervezeti problémák elemzésének megközelítése a résztvevők bevonásával és a problémás helyzet modellezésével.
  • Logikai-módszertani szempontok (V. N. Szadovszkij) – a rendszer jellemzőinek formalizálása: kapcsolatok, az elemek oszthatatlantsága, kölcsönhatás a külső környezettel és a struktúra időbeli megőrzése.

Alapelvek

  1. Egészlegesség – a rendszer több, mint részeinek összege; az emergens tulajdonságok nem vezethetők le a részekből.
  2. Hierarchikusság – minden rendszer alrendszerekből áll, és maga is egy felsőbb rendszer részét képezi.
  3. Visszacsatolás – hurkok, amelyeken keresztül a rendszer kimenete hatással van a bemenetére.
  4. Dinamika és késések – időbeli késések és hatások felhalmozódásának figyelembevétele.
  5. Adaptivitás és homeosztázis – önszabályozásra és az egyensúly helyreállítására való képesség.
  6. Emergencia – a rendszer egészének olyan új tulajdonságai jelennek meg, amelyek az egyes elemekben nem találhatók meg.

Történet

  1. 1940–1960: L. von Bertalanffy (általános rendszerelmélet), N. Wiener (kibernetika), W. R. Ashby (a változatosság elve) munkái.
  2. 1961: J. Forrester lefektette a rendszerdinamika alapjait ipari és gazdasági folyamatok modellezésére.
  3. 1970–1972: V. N. Szadovszkij formalizálta a „rendszer" ismérveit, és megvizsgálta a rendszerszemléletű megközelítés módszertani paradoxonait.
  4. 1980–1990-es évek: a „puha" rendszerek módszertanának fejlődése (Checkland), széles körű alkalmazás az irányításban és az informatikában.

Rendszer-gondolkodás-tevékenység megközelítés (MMK)

A rendszerszemléletű gondolkodás fejlődése a Szovjetunióban a G. P. Scsedrovickij vezette Moszkvai Módszertani Körhöz (MMK) kötődik. Ő javasolta a rendszer-gondolkodás-tevékenység módszertant (SMD), amelyben a gondolkodás és a tevékenység egymástól elválaszthatatlan rendszerfolyamatokként értelmezendők. Főbb gondolatok:

  • a rendszer mint a módszertan integráló elve, amely a gondolkodás és a tevékenység minden formáját átfogja.
  • A tevékenység mint önálló rendszer – a rendszerek elemzése projektek és gyakorlatok (szervezeti-tevékenység játékok) prizmáján keresztül történik a kollektív gondolkodás fejlesztése érdekében.
  • Reflexió és tervezés – a rendszerszemléletű gondolkodás magában foglalja a saját gondolatok tudatos irányítását és új ismeretek kitermelését a gondolkodás technológiáján keresztül.

Az MMK kulcsszereplőinek hozzájárulása

  • G. P. Scsedrovickij – kidolgozta a rendszer rétegekre (folyamatok, struktúra, szervezet, morfológia) való bontásának koncepcióját, valamint a szervezeti-tevékenység játékok módszertanát a rendszerszemléletű gondolkodás gyakorlásához.[2][3]
  • E. G. Judin – megfogalmazta a rendszerszerűség filozófiai alapjait, a tevékenységet egyetemes magyarázó kategóriaként és a rendszerelemzés kritériumaiként határozta meg.
  • V. A. Lefebvre – a reflexió és a gondolkodó szubjektumok modellezésének gondolatát hozta be (a reflexív játékok logikája).
  • I. V. Blauberg – Judinnal és Szadovszkijjal közös munkáiban megalapozta a rendszerszemléletű megközelítés általános elméleti elveit.

Irodalom

  • Bertalanffy, L. von. Az általános rendszerelmélet. — Moszkva: Progress, 1979.
  • Szadovszkij, V. N. Az általános rendszerelmélet alapjai. — Moszkva: Nauka, 1974.
  • Blauberg, I. V., Judin, E. G. A rendszerszemléletű megközelítés kialakulása és lényege. — Moszkva: Nauka, 1973.
  • Wiener, N. Kibernetika: avagy vezérlés és hírközlés az élőlényben és a gépben. — Moszkva: Mir, 1965.
  • Forrester, J. A változások logikája. — Moszkva: Nauka, 1969.
  • Szadovszkij, V. N. Az általános rendszerelméletek logikai-módszertani elemzése. — Moszkva: Nauka, 1972.
  • Checkland, P. A „puha" rendszerek módszertana. — Leningrád: Politekhnika, 1981.
  • Volkova, V. N., Voronkov, V. A., Gyenyiszov, A. A. Rendszerelmélet és rendszerelemzési módszerek az irányításban és a hírközlésben. — Moszkva: Radio i szvjaz, 1983.
  • Peregudov, F. I., Taraszenko, F. P. Bevezetés a rendszerelemzésbe. — Moszkva: Vüszsaja skola, 1989.
  • Scsedrovickij, G. P. A rendszerkutatás módszertanának problémái. — Moszkva: Nauka, 1969.
  • Judin, E. G. Rendszerszerűség és tevékenység. — Moszkva: Progress, 1974.

Jegyzetek

  1. ↑ «Системное мышление играет ведущую роль в широком диапазоне человеческой деятельности — от индустриального предприятия и средств вооружения до эзотерических тем чистой науки.» — Л. фон Берталанфи,
  2. ↑ «Системный подход оказывается формой методологического мышления, направленного на организацию коллективных форм действия.» — Г. П. Щедровицкий, Ежегодник 1975, С. 184. (Системный подход как форма мышления для организации действия)
  3. ↑ «Мы должны конструировать систему не как объект природы, а как систему деятельности — искусственную, создаваемую по плану и проекту.» — Г. П. Щедровицкий, Ежегодник 1975, С. 183.

Kapcsolódó szócikkek

  • Rendszerszemléletű megközelítés
  • Rendszerelemzés
  • A rendszer struktúrája
  • Rendszerdinamika
  • Emergencia
  • Rendszer-holizmus
Retrieved from "https://systems-analysis.info/int/index.php?title=Rendszerszemléletű_gondolkodás&oldid=6358"