Rendszerek tulajdonságai

Rendszerek tulajdonságai

Rendszerek tulajdonságai — azon jellemzők összessége, amelyek tükrözik a rendszerek struktúráját, működését, viselkedését és a környezetükkel való kölcsönhatását. E tulajdonságokat az Általános rendszerelmélet és a rendszerelemzés keretében vizsgálják, felölelve a tudományterületek széles spektrumát — a mérnöki tudományoktól és biológiától a kibernetikáig és az irányításelméletig.

Általános jellemzés

A rendszert egymással összefüggő elemek rendezett halmazaként értelmezzük, amelyek egymással és a külső környezettel kölcsönhatásban állnak. A rendszerek tulajdonságai lehetővé teszik azok univerzális jellemzőinek leírását, függetlenül a szakterülettől.

A tulajdonságok osztályozása

Strukturális és integritási tulajdonságok

• Integritás — a rendszer tulajdonságai nem vezethetők vissza az egyes összetevők tulajdonságaira; a lényeges jellemzők csak a rendszer egészének szintjén nyilvánulnak meg.
• Hierarchikusság — az elemek szintek szerinti szervezése, alárendeltséggel és irányítással.
• Modularitás — önálló összetevők (alrendszerek) elkülönítésének lehetősége, amelyek egymással kölcsönhatásban állnak.
• Oszthatóság — a rendszer dekompozíciójának lehetősége a szemantikai integritás elvesztése nélkül.
• Elszigeteltség — a rendszer azon képessége, hogy meghatározott feltételek mellett önállóan működjön.

Funkcionális tulajdonságok

• Rendeltetés — a rendszer célirányos orientációja.
• Funkcionális teljesség — az összes szükséges funkció és összetevő megléte.
• Optimalitás — a célok minimális erőforrás-ráfordítással való elérésének képessége.
• Redundancia — tartalék összetevők vagy kapcsolatok megléte a megbízhatóság növelése érdekében.

Információs és irányítási tulajdonságok

• Azonosíthatóság — egyedi ismérvek megléte, amelyek lehetővé teszik a rendszer megkülönböztetését másoktól.
• Visszacsatolás — a jelenlegi állapotról szóló információ alapján történő korrekciós mechanizmusok megléte.
• Irányíthatóság — a rendszerre való célzott külső beavatkozás lehetősége.

Dinamikus tulajdonságok

• Stabilitás — a rendszer azon képessége, hogy külső és belső zavarok esetén megőrizze működőképességét.
• Megbízhatóság — a megadott időtartamon belüli meghibásodás nélküli működés képessége.
• Tehetetlenség — a rendszer reakciójának késése a külső hatásokra.
• Adaptivitás — a struktúra és a viselkedés megváltoztatásának képessége a változó körülményekre válaszul.

Emergens és viselkedési tulajdonságok

• Emergencia — a rendszerben olyan új tulajdonságok megjelenése, amelyek az egyes összetevőkre nem jellemzők.
• Szinergia — az összetevők kölcsönhatásakor keletkező hatás, amely meghaladja egyéni hatásaik összegét.
• Ekvifinalitás — ugyanazon végállapotok elérése különböző kiindulási feltételekből és utakon.
• Robusztusság — az egyes összetevők meghibásodása esetén a részleges vagy teljes működőképesség megőrzésének képessége.

Bizonytalansági körülmények közötti tulajdonságok

• Bizonytalanság — olyan tényezők megléte, amelyek nem írhatók le vagy jósolhatók meg teljes mértékben.
• Garantált eredmény módszerei — olyan megközelítések, amelyek biztosítják a működés stabilitását bizonytalan körülmények között, valószínűségi modellek alkalmazása nélkül.

A rendszerek tulajdonságai és életciklusa

A rendszer életciklusának különböző szakaszaiban — a tervezéstől az üzemeltetésből való kivonásig — különböző tulajdonságok válnak aktuálissá:

• Tervezés: modularitás, irányíthatóság, optimalitás
• Üzemeltetés: stabilitás, megbízhatóság, visszacsatolás
• Korszerűsítés: adaptivitás, oszthatóság, ekvifinalitás
• Megszüntetés: dekompozálhatóság, elszigeteltség

Lásd még

• Általános rendszerelmélet
• Rendszerelemzés
• Emergencia
• Ekvifinalitás