Modellezés (tudományos)

Modellezés — a világ megismerésének módszere, amely az általános tudományos módszerek közé sorolható, és mind az empirikus, mind az elméleti megismerési szinten alkalmazható. A modell megalkotása és vizsgálata során szinte az összes többi megismerési módszer felhasználható.

A modell (a latin modulus szóból — mérték, minta, norma) alatt olyan anyagi vagy gondolatilag elképzelt objektumot értünk, amely a megismerés (tanulmányozás) folyamatában helyettesíti az eredeti objektumot, megőrizve annak az adott kutatás szempontjából fontos tipikus jellemzőit. A modell megalkotásának és alkalmazásának folyamatát modellezésnek nevezzük.

A rendszerelemzésben a modellezést a tudományos megismerés alapvető módszereként kezelik, amely összefügg a vizsgált objektumokról szóló információ megszerzési és rögzítési módjainak tökéletesítésével, valamint a modellkísérletek alapján szerzett új ismeretekkel. Ma a modellek többségét számítástechnikai eszközök és számítógépes technológiák felhasználásával fejlesztik; az ilyen modellek programok segítségével készülhetnek, vagy maguk is programként funkcionálhatnak.

A modell megalkotásakor a kutató mindig a kitűzött célokból indul ki, és csak a megvalósításuk szempontjából legfontosabb tényezőket veszi figyelembe. Ezért minden modell különbözik az eredeti objektumtól, következésképpen nem teljes, mivel megalkotásakor a kutató csupán az általa legfontosabbnak ítélt tényezőket vette számba.

A modellek legfontosabb és legelterjedtebb rendeltetése az összetett folyamatok és jelenségek viselkedésének tanulmányozásában és előrejelzésében való alkalmazásuk. Figyelembe kell venni, hogy egyes objektumok és jelenségek egyáltalán nem tanulmányozhatók közvetlen módon. A modellek másik, nem kevésbé fontos rendeltetése abban áll, hogy segítségükkel feltárhatók azok a legfontosabb tényezők, amelyek az objektum egyes tulajdonságait alakítják, mivel maga a modell csupán az eredeti objektum néhány alapvető jellemzőjét tükrözi, amelyek figyelembevétele szükséges az adott folyamat vagy jelenség vizsgálatakor. A modell lehetővé teszi, hogy különféle irányítási változatok kipróbálásával megtanuljuk a megfelelő objektumirányítást. A valódi objektum erre a célra való alkalmazása sokszor kockázatos vagy egyszerűen lehetetlen. Ha az objektum tulajdonságai az idő múlásával változnak, különös jelentőséget kap az ilyen objektum különböző tényezők hatása alatti állapotainak előrejelzési feladata.

A modellezés célja meghatározza, hogy az eredeti objektum mely oldalait kell a modellben tükrözni. Különböző céloknak ugyanannak az objektumnak különböző modelljei felelnek meg.

A modellek megalkothatók a gondolkodás eszközeivel (absztrakt modellek) vagy az anyagi világ eszközeivel (valódi modellek). Az absztrakt modellek között különleges helyet foglalnak el a nyelvi modellek. A természetes nyelv kétértelműsége és homályossága, amely sok esetben igen hasznos, bizonyos gyakorlati területeken akadályt jelenthet. Ilyenkor pontosabb (szakmai) nyelveket hoznak létre — egész hierarchiát alkotva, egyre pontosabb nyelveket, amelyek végpontja a matematika ideálisan formalizált nyelve.

Irodalom

• Glinszkij B. A. A modellezés mint a tudományos kutatás módszere. Moszkva, 1965;
• Kodrjanc I. G. A matematikai modellezés filozófiai kérdései. Kisinyov, 1978;
• Mamedov N. M. Modellezés és tudásszintézis. Baku, 1978;
• Uemov A. I. A modellezési módszer logikai alapjai. Moszkva, 1971