Hierarchia (HU)
A hierarchia a rendszerszemléletű megközelítésben egy rendszeralkotó tulajdonság, amely a rendszer elemeinek, céljainak, modelljeinek és folyamatainak többszintű szerveződését tükrözi. Alárendeltség, prioritás vagy hatáskör elve alapján összetett objektumok és köztük lévő kapcsolatok rendezésének eszközeként alkalmazzák. A rendszerszemléletű megközelítésben a hierarchia nem csupán struktúraként, hanem a megismerés, a tervezés és a komplexitás kezelésének módszereként is értelmezhető.
Az hierarchikusság általános elvei
A hierarchikusság a rendszerek egyik alapvető tulajdonsága, amely megnyilvánul:
- az irányítási szintek meglétében;
- a célok szervezésében;
- a modellek megjelenítésében;
- a rendszer strukturális összetételében.
A hierarchia lehetővé teszi, hogy egy összetett rendszert alrendszerekre bontsunk, amelyek mindegyikének saját struktúrája és céljai lehetnek, mégis alárendeltek az általános funkcionális egésznek. Ez a rendezés mind a lokális optimalitást, mind a rendszer egészének szintjén megvalósuló összehangolást biztosítja.
A hierarchia mint filozófiai fogalom
A filozófiában és a rendszerszemléletű gondolkodásban a hierarchia az egészlegesség, a rendezettség és a komplexitás szintjének fogalmához kapcsolódik. Tükrözi:
- az egyestől az általánoshoz való emelkedés elvét;
- az empirikus adatoktól a tudásig, a megértésig és a bölcsességig vezető átmenetet (lásd R. Ackoff struktúráját: adat — információ — tudás — megértés — bölcsesség);
- a létező vertikális szerveződését, ahol minden szint az alatta lévő absztraktabb vagy integráltabb megjelenítéseként értelmezhető.
Modellek hierarchiája
Az elemzési feladatok összetettebbé válásával modellek hierarchiáját alkalmazzák, amelyek mindegyike:
- különböző általánosítási és részletezési szinten írja le a rendszert;
- összekötő kapcsot jelent az adatok, az információ, a tudás és a megértés között;
- a rendszer egy meghatározott aspektusát képviseli a feladat szintjének vagy az alany kompetenciájának megfelelően.
A modellek kialakult hierarchiája lehetővé teszi a fogalmi, funkcionális, logikai és technikai elemzési szintek közötti kölcsönhatás megszervezését.
Célok és feladatok hierarchiája
A rendszerelemzésben a célkitűzés a célok hierarchiájának kialakítását feltételezi:
- a felső szintű célok a rendszer misszióját és rendeltetését határozzák meg;
- a közbenső célok feladatok vagy funkciók formájában fejeződnek ki;
- az alsó szintű célok intézkedésekké, tevékenységekké és erőforrásokká konkretizálódnak.
A célfa vagy a célok hálózati struktúrájának felépítése lehetővé teszi a logikai és ok-okozati összefüggések feltárását, a prioritások kezelését és a döntések nyomon követhetőségének biztosítását.
A hierarchia az irányításban
Az irányítási rendszer mindig hierarchikusan szerveződik: a stratégiai szinttől az operatív szintig. Ez magában foglalja:
- az irányítási funkciók vertikális elosztását;
- a hatáskörök és a felelősség elhatárolását;
- a többszintű visszacsatolást (feedforward és feedback).
Az irányítás hierarchiája mind a centralizált látásmódot, mind a feladatok decentralizált végrehajtását biztosítja.
A hierarchikusság mint a komplexitással való küzdelem eszköze
A hierarchikus dekompozíció a rendszerelemzés kulcsmódszere, amely lehetővé teszi:
- a komplexitás lokalizálását és kezelését;
- az absztrakciós szintek formalizálását;
- a tervezési és kutatási folyamatok irányíthatóságának biztosítását;
- a tudás és a kommunikáció rendezését az elemzés résztvevői között.
Rendszerfilozófiai szempontok
A hierarchia a következő fogalmakhoz kapcsolódik:
- emergencia — az egész olyan tulajdonságokkal rendelkezik, amelyek a részekben nem találhatók meg;
- fraktalitás — a strukturális elvek ismétlődése a rendszer különböző szintjein;
- ontológiai beágyazottság — a rendszer egy tágabb rendszerbe illeszkedik.
Ekképpen a hierarchia nem csupán a szervezés eszköze, hanem a rendszerlét metafizikai elve is.
Lásd még
- Rendszerelemzés
- A rendszer struktúrája
- Cél a rendszerelemzésben
- Modell