Alternatíva (döntéshozatal)

Alternatíva a döntéselmélet kontextusában – egy lehetséges cselekvési változat, amely a döntéshozó számára elérhető valamely cél elérése vagy probléma megoldása érdekében. Másképpen fogalmazva, az alternatíva egy önálló döntés, amely kiválasztható valamely halmazból. Legalább két alternatíva megléte az értelmes választás szükséges feltétele.

Alternatívák a klasszikus döntéselméletben

A klasszikus döntéselmélet a teljesen racionális választás feltételezéséből indul ki. Ilyen megfogalmazásban a döntési feladat alternatívák halmazán keresztül formalizálódik, amelyek közül a racionális ágens a legjobbat választja ki. Minden alternatíva egy konkrét döntést képvisel, amelyet a döntéshozó megvalósíthat. A klasszikus elmélet általában feltételezi, hogy az alternatívák halmaza előre adott és ismert a döntéshozó számára, valamint hogy a döntéshozó képes azonosítani az összes alternatívát és értékelni minden változat következményeit.

Bizonyosság esetén minden alternatíva egyetlen, ismert kimenethez vezet; bizonytalanság esetén az eredmény külső tényezőktől (természeti állapotoktól) függ. A racionális stratégia optimalitási kritériumokon alapul: a várható érték maximumának kritériuma szerint a legnagyobb várható értékű alternatívát választják; összetettebb megközelítés a várható hasznosság maximalizálása.

Alternatívák a többkritériumos döntéselemzésben

A többkritériumos döntéselemzés (MCDM) kritériumok halmazán értékeli az alternatívákat. Számos alternatíva és kritérium esetén a feladat az alternatívák rangsorolása vagy a legjobb kiválasztása.

Az MCDM alapját az alternatívák értékelési mátrixa képezi, ahol a sorok az alternatívák, az oszlopok a kritériumok, a cellákban pedig a Kj(ai) értékek szerepelnek.

Kulcsfogalom a Pareto-dominancia: az X alternatíva dominálja Y-t, ha minden kritérium szerint nem rosszabb, és legalább egy szerint jobb. A dominált alternatívákat kizárják. Kritériumok konfliktusa esetén (amikor egy változat egyes mutatók szerint jobb, másokhoz képest rosszabb) Pareto-optimális megoldások halmaza alakul ki.

A többkritériumos alternatívák összehasonlításának módszerei a következők:

• Egységes hasznossági függvény felépítése (pl. értékelések súlyozott összege)
• Páronkénti összehasonlítások (Saaty AHP módszere)
• Outranking megközelítések (ELECTRE, PROMETHEE)

Az MCDM gyakran integrálódik a bizonytalanság figyelembevételével, amikor a kritériumok valószínűségi jellegűek, vagy az értékelések homályosan kifejezettek, ötvözve a kockázat alatti döntéselmélet elemeit.

Alternatívák osztályozása

• Diszkrét és folytonos alternatívák. Az alternatívák halmaza lehet véges és diszkrét, vagy végtelen (kontinuális). Folytonos paraméterek esetén a feladat matematikai optimalizálási problémává alakul.
• Kölcsönösen kizáró és kombinálható alternatívák. Az alternatívák általában kölcsönösen kizárók (egyet választanak). Néha több változat vagy kombinációjuk kiválasztása is megengedett, magasabb szintű alternatívát alkotva egyszerű elemek halmazaként.
• Domináló és dominált alternatívák. A dominancia elve szerint az A alternatíva dominálja B-t, ha minden kritérium szerint A eredménye nem rosszabb B-nél, egyes kritériumok szerint pedig jobb. A dominált alternatívákat kizárják a vizsgálatból. A nem dominált alternatívákat hatékonynak tekintik, és ezek alkotják a Pareto-optimális megoldások halmazát.
• Statikus és dinamikus alternatívák. Egyszerű modellekben egyszeri választás történik, összetett többlépéses feladatokban az alternatívákat minden egyes szakaszban megvizsgálják a döntési fa modell alkalmazásával.

Az alternatívák megjelenítésének és összehasonlításának módszerei

A döntéselemzéshez a következő eszközök használatosak:

Döntési mátrix – táblázat, amelynek sorai az alternatívák, oszlopai az értékelési tényezők. Fő típusok:

• „Alternatívák × kimenetek" mátrix (payoff-mátrix) bizonytalansági feladatokhoz
• „Alternatívák × kritériumok" mátrix többkritériumos feladatokhoz

Döntési fa – a döntések és események sorrendjének grafikus sémája. Tartalmazza: döntési csomópontokat (négyzetek) – alternatívák kiválasztása, valószínűségi csomópontokat (körök) – véletlenszerű kimenetek; ágakat és végső kimeneteket eredményekkel. A fa lehetővé teszi minden stratégia értékének kiszámítását a „visszagöngyölítés" módszerével, különösen hasznos szakaszos döntéseknél.

Preferencia- és hasznossági függvények minden változathoz egy számot rendelnek, amely a preferencia mértékét tükrözi. Alkalmazásuk:

• Különböző dimenziójú kritériumok egységes skálára való átalakítása
• A választás matematikai optimalizálása
• Alternatívák rangsorolása és „mi lenne, ha" elemzés

Egyéb eszközök közé tartoznak a döntési diagramok, hatékonysági határok és interaktív döntéstámogató rendszerek.

Korlátozott racionalitás és az alternatívaválasztás viselkedési szempontjai

A korlátozott racionalitás (Herbert Simon koncepciója) olyan helyzeteket ír le, amikor hiányoznak az erőforrások az optimális megoldás megtalálásához. A maximalizálás helyett a satisficing stratégiát alkalmazzák – a „elég jó" megoldás keresését, amikor az ember az első kielégítő alternatívát választja anélkül, hogy az összes lehetséges változatot elemezné.

Heurisztikus választási stratégiák azt mutatják, hogy az emberek egyszerűsített szabályokat alkalmaznak:

• Eliminálás szempontok alapján: alternatívák fokozatos kiszűrése fontos kritériumok szerint
• Lexikografikus választás: az előnyt annak az alternatívának adják, amely a fő kritérium szerint a legjobb

A kontextus és az alternatívák bemutatásának hatása a következő jelenségekben nyilvánul meg:

• Csali-hatás: egy dominált alternatíva hozzáadása megváltoztatja a főbb opciók közötti preferenciákat
• Választás paradoxona: a változatok túlbősége megnehezíti a döntéshozatalt
• Keretezési hatás: egyazon alternatíva eltérő bemutatása befolyásolja a választást