Agile (HU)

Rugalmas fejlesztési módszertan — gyűjtőfogalom számos olyan megközelítés és gyakorlat számára, amelyek az Agile szoftverfejlesztési kiáltvány értékein és az azt megalapozó 12 alapelven nyugszanak. A rugalmas módszertanok közé tartozik többek között az extrém programozás, a DSDM, a Scrum, az FDD, a BDD és mások.

A „rugalmas" módszerek közé tartozik különösen az XP, a DSDM, a Scrum, az FDD és a BDD.

A legtöbb „rugalmas" módszer a kockázatok minimalizálására törekszik azáltal, hogy a fejlesztési időt iterációkra (periódusokra) osztja — viszonylag rövid időtartamú szakaszokra. Egy iteráció általában két-három hétig tart, egy szoftverprojekt miniatűr változataként néz ki, és magában foglalja a kis funkcionalitásbővítés eléréséhez szükséges feladatokat: tervezést, követelmények elemzését, tervezést, programozást, tesztelést és dokumentálást. Egyetlen iteráció általában nem elegendő egy új szoftververzió kiadásához, ám az elvárás az, hogy az iteráció végére az új szoftververzió készen álljon a kiadásra. Az iteráció végén a csapat újraértékeli a fejlesztési prioritásokat.

A „rugalmas" módszerek a személyes kommunikációra támaszkodnak. A legtöbb ember ugyanabban az irodában dolgozik, amelyet néha angolul bullpennek neveznek. Az irodában legalább egy „megrendelő" (angolul: product owner) dolgozik — a szoftverfejlesztés megrendelője vagy képviselője, aki meghatározza a szoftverre vonatkozó követelményeket. A „megrendelő" szerepét betöltheti projektmenedzser, üzleti elemző vagy ügyfél. Az irodában dolgozhatnak tesztelők, felhasználói felület tervezők, műszaki írók és menedzserek is.

A „rugalmas" módszerek mérőszámai a fejlesztés alatt álló szoftver működőképességéhez kapcsolódnak. A „rugalmas" módszerek felhasználói (más módszerek felhasználóihoz képest) többet kommunikálnak és kevesebb dokumentációt írnak, ezért kevésbé fegyelmezettneknek tartják őket.